Karády Katalin Edward Hopper műtermében várakozik

drMáriás

a filmjei láttán azt hittük az élete egy csodálatos tündérmese miközben valójában pont fordítva volt maga a szegénység, kiszolgáltatottság, durvaság cselszövések, börtön, menekülés de mégis, talán éppen ezért a búgó hangjában ott csillogott valami végtelen mélység, kiábrándultság, szenvedély, önfeláldozás és az örök, fájdalmas magány amely miatt a vallomásai elől sohasem lehetett sehová elmenekülni hiába halkítod le szobádban a lemezjátszót hiába nyitod ki autódban az ablakot hiába kopott a felvétel hiába serceg a hang a szigorú, szenvedélyes gyönyörűen búgó női hang tetemre hív s mivel jól tudod, hogy igaza van esélyed sincs megúszni de mást se tudsz, mersz, akarsz helyette feltenni így hallgatod, hallgatod csak s bár már rég kikapcsoltad, lejárt, törölték még mindig ott szól a füledben még élőbben és még hangosabban mindörökre