Xénia

Munkái a változásról és az egyén belső vívódásairól szólnak. Az összművészeti alkotás és az abban rejlő sokszínű kifejezésmód foglalkoztatja. „Úgy akarom felfogni az életet, mint fogantatásom pillanatában (vagy már azelőtt) elkezdődött happeninget, melyben élek, többszemélyként. Nem kívánom szétválasztani az életet a művészettől, mely olykor lehet könnyed, játékos. Hazudok magamnak és másoknak, álruhákat öltök, másnak adom ki magam, megviccelem a környezetem, irónikusan bánok a dolgokkal, vagy épp ellenkezőleg. Tudatosan építkezek, kutatok, a társaságomat bevonom az alkotómunkámba, megmozgatom az embereket. Ezután mélyen emocionális pszichológust játszom, keresgélek a múltban, hogy hol lehetne megfércelni az időt és próbálok a jövőbe látni.”