Ady Endre Schiele műtermében

drMáriás

Kemény hármas! Ady, József Attila és Schiele! Három őrült zseni! Három kegyetlen hóhér! Három csodálatos akrobata! Három király! Mintha az lett volna a rögeszméjük, hogy egyetlen lövéssorozattá csupaszítsák a művészetet! Mi lett volna, ha találkoznak? Mondjuk az épp a cseh falvak kis prostituáltjainak a frissen festett portréival a hóna alatt a műtermébe visszatérő Schiele otthonában, ahol Egont Ady és József Attila várja? Ady eltakarva arcát új versét üvölti, majd leül a fekete zongorához, s fejszét emel fölé. József Attila az ablak előtt állva halottnak képzeli magát, s egy végtelen vonatszerelvény tetején fut fel az égbe. Ekkor belép Schiele egyik bécsi portréalanya, a kis szakadt, de bájos modellnő, levetkőzik, s az ágyra fekszik, hogy a mester megrajzolja. Ady ekkor leteszi a fejszét, odamegy hozzá, s megkéri, hogy hívja át még néhány barátnőjét, mert ő egymaga neki nem lesz elég. József Attila erre feljajdul, majd azt ismétli rendre, hogy mindene nagyon fáj, aztán ő is odamegy az ágyhoz, kíváncsian fürkészi a nőt, majd felkiált: Pont olyan vagy, mint az anyám! A két költő egyre csak beszél a nőhöz, akarnának valamit tőle, aki ettől egyre jobban megijed. Schiele időközben skiccel, majd odalép a lányhoz, és úgy állítja be fektében, hogy a lába köze teljesen látható legyen. Ady erre felüvölt, s vetkőzni kezd, József Attila pedig megsúgja a lánynak, hogy már nincs esélye, mert belépett a szobába a kaszás, és itt a vég, most majd megfizet. A lány halálra rémül, felkapja a ruháit, s elrohan, Ady pedig bosszúsan kimegy a konyhába, majd egy jókora demizsonnal tér vissza, amelyet iszonyatosan meghúz. József Attila egy az ágy alatt hagyott ultramarin alvózsákba bújik, majd szomorúan néz maga elé azon tanakodva, vajon ha feltépi a padlót, abból össze tudna-e tákolni magának egy bölcsőre hajazó koporsót. Schiele ekkorra már nagyon izgatott. Fél! Hisz eddig azt hitte, ő az igazi állat, szertelen, őrült, ám most kiderült, a súlyos hunok láttán, hogy hozzájuk képest ő csak egy kedves, finom, csendes, precíz, szex-mániás festőlegény. Ady közben azon mereng, vajon keressen máshol könnyű nőket, igya még meg, amit csak talál, netán írjon, vagy a szegénységszagú József Attilát csapja fülön a fejszével. József Attila pedig szomorú-kegyetlen töménységével költ, jegyzetel, arról, hogy a lány bizony csakis szűz lehetett, egy igazi angyal, s hogy Ady csak egy idegesítő sznob pozőr. Schiele, miután a lány elmenekült, jobb híján a két költőt figyeli, tanulmányozza, skicceli, majd megfesti portréikat, hogy azután gyorsan becsapva maga mögött az ajtót, magára hagyva két furcsa látogatóját elmeneküljön Klimthez, s elmesélje neki a félelmetes találkozást, immár biztos, védett fedezékben. Adyt később a Prater mulatóiban látták alsónadrágban, asztalon állva szavalni őrjöngő közönség előtt, míg József Attila egy törött szárnyú szürke galamb társaságában ébredt egy padon a parkban, amelyhez hosszan beszélt, énekelt, majd a két kezében maga előtt tartva, altatót dúdolva, elindult vele haza.