KristofLab

Szabó Kristóf 2016 óta használja a KristofLab művésznevet, utalva a különböző művészeti ágakat ötvöző alkotói módszerére, amelyben képzőművészeti és médiaművészeti tevékenysége a legmeghatározóbb. Festészeti programja mellett grafikai, intermédia és fotóművészeti alkotásokat is létrehoz, ahol az installációk és videók vizuális és audio elemét is maga alkotja.

Gyakran hoz létre közös munkákat más alkotóművészekkel, amely projektekben az interdiszciplinaritás mellett a tudásmegosztás és a kreatív műhelymunka megvalósítása mozgatja leginkább. 2015 óta a társművészeti kooperációkkal kísérletező Ziggurat Project tagja, akikkel Magyarországon és külföldi helyszíneken rendszeresen dolgozik együtt, főként helyspecifikus, kísérleti előadások megvalósításában.

KristofLab az állandó kísérletezés mellett kiterjedően kutatja, hogy a művészeti ágak és műfajok közötti határok hogyan számolhatók fel egy alkotói életművön belül.

KristofLab számára az analitikus eljárásmód nem merül ki a társadalmi jelenségeket érintő témák kutatásában, hanem a konkrét alkotói folyamatban is fontos szerepet szán neki, saját művei újraértelmező megfigyelésével. Művei kiindulópontjául fotói és videói szolgálnak, melyeket a városokban bolyongva és a természetet feltérképezve örökít meg.

Az így készült „nyersanyagok” egyfajta memóriabankként funkcionálnak, amiket időről időre átalakít, csoportosít és végül egy sajátos, olykor utópisztikusnak is tűnő művészi koncepcióba tömörít. A környezet megfigyeléséből születő anyagokat művei látványvilágában rétegekként helyezi egymásra, megváltoztatva ezzel a kiindulópont eredeti jelentését, és párbeszédbe hozva az első ránézésre egymástól távol álló tartalmakat, mint a természet, a nagyváros és a virtualitás.

A változatosan két és háromdimenziós alkotásokra rakódó digitális képhibák, tükröződések, fények és zajok a torzítással és a hibával kapcsolatos esztétikai kategóriákat hozzák játékba.

Munkáival főként három meghatározó témát jár körül, melyeknek alapköve az ember: a társadalmi identitás, valamint a lakókörnyezet, ezeken keresztül pedig a civilizáció jelenlegi stádiuma. Az e fogalmak köré csoportosuló kérdésfelvetések meghatározó alapja a szociális érzékenység, a jelen életünk által generált problémákkal és jelenségekkel való aktív gondolkodás. Műveiben épp ezért olyan témákat ölel fel, mint az elidegenedés, az én-kép torzulása, vagy az ökológiai problémák.

KristofLab munkássága koherens építkezésről tesz tanúbizonyságot. Sorozatainak témái egymásból táplálkoznak, szorosan összekapcsolódnak, gondolatainak kifejezése így az újabb alkotásokkal és műtárgy együttesekkel bővül és finomodik. A különböző művészeti ágakkal való kísérletezés is a téma körbejárása miatt fontos számára, hiszen egy-egy médium újabb rétegeket képes kifejezésre juttatni, így a néző végül egy átfogó képet kaphat a témáról.

Helyspecifikus megoldásokban gondolkodik, ezért a kiállítótér vagy a performansz helyszínét egy sajátos világgá alakítja át, ahol a műtárgyak egybeolvadhatnak.