Balogh Kristóf József

Balogh Kristóf József (Debrecen, 1994.) grafikusi tanulmányai ellenére a festészetben találta meg a számára legkifejezőbb műfajt. Alkotásai mindig figurálisak, oldott festőiségük és a szabadabb színalkalmazásuk mellett is realisztikusak. Gyakran fotók alapján dolgozik, de ezek minden esetben talált képek vagy fényképek. Az innen felfedezett és megöröklött helyzetek érdeklik, a teljesen hétköznapi jelenetek, amelyeket új töltettel ábrázol alkotásain. Olykor bizarr, oda nem illő motívumokkal bővülnek, vagy úgy módosít részleteket, hogy azzal a régi fotókból eleve áradó kísértetiességet erősítse fel még inkább. Művészeti programjában meghatározó kérdések, hogy miért készítünk képeket, mi adja egy fotó értékét és minőségét, és hogy hogyan építjük a kollektív emlékezetünket, mit adnak hozzá az archív felvételek és mennyiben tekinthetők egyáltalán megbízhatónak vagy jellemzőnek ezek a képek. A régi fényképek fakó színvilágából is sokat merített, amely meghatározza a művek kissé nyomasztó vagy sejtelmes hangulatát. Festményei többnyire nem szimbolikusak vagy narratívak, hanem az ábrázolásból sugárzó, meghatározhatatlan légkör, az ismerősség vagy az ismeretlenség érzése a meghatározó.