Lenin az Internacionálét fújja Basquiat műtermében

drMáriás

Lenin-t New York-ba küldte a KGB, hogy szovjet James Bond-ként kiderítse mi a kapitalizmus működésének és rettenetes profitfelhajtásának a titka, mert ha sikerülne azt ellesni, akkor hatalmas társadalmi kisérletüknek némi igéretes kilátása is lenne. Lenin odaérve napokig nézelődött a városban, kereste az alvó ügynököket, a csinos orosz és más forradalmárnőket, majd a Central Park-ban a bokrok közé költözve megismerkedett Jean-Michel Basquiat festőművésszel és Chat Baker trombitazsenivel, akik épp némi frissen szerzett droggal küldték magukat világkörüli pályára. Amikor Chat elalélt, Lenin felkapta a trombitáját, s célba vette a közeli Burger Kinget, ahová belépve elkezdte hatalmas vehemenciával az Internacionálét fújni a kapitalizmus elleni lázadásra szólítva fel. A vendégsereg nem értett semmit a nagykabátos fura ember trombitálásából, így folytatta a hamburgerek nyakalását, de Lenin nem hagyta magát, kitartóan tovább szólózott, énekelt, s előadása egyre izgalmasabb és vadabb lett. Egyre parádésabb, széthullóbb és kísérletezőbb trombitajátéka egyre magasabbra szárnyalt, amelyet egyre őrültebb, blues-osabb kiabálásokkal, éneklésekkel, kesergésekkel és lázító szavalatokkal tarkított éneke tett még tüzesebbé. Olykor felkiáltott, hogy svoboda, free, szovjet, dom, dzaz, pom, pom, pom, majd folytatta a trombitálást. Az étterem vendégei lassan ráhangóldtak az őrületre, s egyre kevésbé tudták letagadni, hogy az előadás hatással van rájuk. Először csak bólogattak, majd fel-felsikoltottak, azután a tálcáikkal doboltak, asztalokat, székeket ütöttek, végül felálltak, s tapsolva, kiabálva, üvöltözve kísérték és ingerelték egyre jobban a szovjet művészt. Amikor már beállt a teljes őrület, s mindenki táncolt és üvöltött, Lenin eljátszotta az Internacionálét a közönség éneklő üvöltözése mellett, majd bevetette magát az egyik asztal tetejéről a közönségbe, hogy azok elkapják, majd a karjaikon vigyék ki az étteremből, s büszkén tovább, egészen lakhelyére a Central Parkba, ahol éjfélig folytatták a közös zenélést, amelyhez végül többezren csatlakoztak. A történelmi és zenei lexikonok szerint a free jazz megszületésének semmi köze ahhoz a fura kopasz figurához, akit trombitalopás miatt utasítottak ki az országból. Sokkal inkább Jonny Johnson zeneszerzőhöz, aki egy főttojás találomra való kottán görgetése alapján írt szerzeményeivel szabadította fel a jazz-t túl szigorú, konvencionális struktúráitól, akit azóta a Harward díszdoktorává avattak, s akinek fantasztikus újításáért a teljes kortárs zenei közönség örökre hálás marad.