Frank Zappa szerelmet vall Méhes Mariettának a Tilos az Á környékén Edward Hopper műtermében

drMáriás

Gyilkos zajban összepréselődve ittuk a kannás-fröccsöt a Tilos az Á pincéjében, amikor odalépett egy nyurga fazon. - Nem tudjátok, hol találom Méhes Mariettát? - kérdezte. - Ki keresi? Chaplin fia? - kérdeztem vissza. - Frank Zappa vagyok! A híres amerikai zenész! Csak azért fogadtam el ide a meghívást, hogy találkozzak Mariettával! Láttam vele egy csomó videót és szeretném meghívni a zenekaromba! - Te volnál Zappa? Ó, hány csodálatosan rettenetes lemezedet hallgattuk rongyosra, te gitárszólók maratoni futója! És Mariettát akarod az énekesnődnek? Belezúgtál? - Van benne valami felháborítóan szexi! Olyan, mint egy kelet-európai Marilyn! Egyszerre nagyon egyszerű és páratlanul egyedi! Ezért akarom őt! - A zenei cirkuszodba? Még egy bohócnak? Hallom az egyik koncerteden a színpadon verted egy tevének… - Nem bohócnak! Királynőnek! A világ legjobb koncerttermeiben fog fellépni! - Van csávója! Nem félsz tőle? Hogy énekelsz majd, ha megszabadít a fogaidtól? - Nem érdekel a csávó! Én is veszélyes vagyok! Mafioso Francesco Zappolli! - Nekem százalék? - Még egy kancsó olyan szörnyűség, amit iszol? - Rendben! Összehozok egy találkát vele, de nagyon rendes legyél! Tudod, errefelé az embereknek semmibe se kerül megenni a másikat, ha az nem tetszik nekik! - Hozom a bort! - mondta, s elment, én meg felírtam egy címet, majd ahogy visszajött, a kezébe nyomtam, hogy menjen, s várja ott Mariettát. Átvette a cetlit, elém tette a bort, s bár halomnyi szebbnél-szebb nő versengett érte, fogta magát, s izgatottan elrohant. Nem akartam elrontani a kedvét azzal, hogy bevallom, nem ismerem Mariettát. Azonban később kiderült, hogy csoda folytán nem csak, hogy találkoztak, de Frank még szerelmet is vallott Mariettának. Mivel ez sajnos nem jött be, később hangzatos fellépési lehetőségekkel próbálta beizzítani. - Nagyon vicces muki vagy! – mondta mosolyogva Marietta - Nagyon tetszenek a dolgaid! De valahogy túl bonyolult vagy! És a zenéd is túl bonyolult! Én az egyszerű dolgokat szeretem! A zenében, a szerelemben, mindenben! Nem vagyok neked való se csajként, se énekesnőként! Maradok, aki eddig is voltam! - suttogta őrjítően naiv mosolyával a fülébe, majd adott Franknak egy hosszú, őrülten szenvedélyes csókot, hogy azután eltűnjön előle örökre az éjszakában.