I am glad to...

Hamerli Judit

I am glad to… Borzasztó meleg van, rohanni kell. Jajj, nehogy elkéssünk. Futi futi. Kiállítás megnyitó. Persze mindenki ott ül, csend és rendezettség a legnagyobb fokon. A kertben a roskadozó asztalon lazacos szendvicsek és drága borok. Fű, nem emlékszem, nem La Fiesta és nem is Varga, azt hiszemem Takler. Igen kedves olvasó. Nálunk ez így megy, mi megadjuk a módját. Minden szempár ránk szegeződik… párdon, elnézést. Kezdődik. A mester nem mosolyog, pedig a haverja igen vicces fickó és ő is. Micsoda sztorik a gyerekkorról. Annyira szeretném, ha rólam is, mikor nyolcvan leszek és a barátnőm még csak hetvennyolc és barátságunk ekkor a hetvenhetedik évfordulóját ülné, ugyan ilyen történeteket mesélne rólunk. Ballagunk és közben sutyorgunk és szívjuk magunkba a magas kultúrát. A falon egy felirat keretez egy vonalat. Köré van írva: „Örülök, hogy ezt a rajzomat a nagymamám nem láthatta.” Mondjuk, teljesen megértem. Vajon ki a művész? (erdnE tóT) A képen nem kivehető, de a festményt egy áttetsző, magas fényű gyantával bevont kemény felület borítja, zárja be. A festmény maga egy tondó. A kör alak a nőiességet a végtelent, a folytonosságot és a tökéletességet fejezi ki.