Élesen hasítanak bele a napsugarak a sötét fülledt levegőbe. Vijjogó madarak táncot járnak a nyugodtt víz felett, melyet az érkező déli szél korbácsolni kezd és a lomha hullámokból tarajzóan tajtékossá válik a gigantikus víztömeg. Hirtelen felsereglenek a vihar kutyái, mögöttük cammog a fekete köpenybe burkolózott hatalmas ég és kezdődik a dráma. A mennyből hirtelen csattannak le a villámok és elnyeli őket a víz. Minden egyes ütközetbe belehal a víz és belehel a vihar is. Fenséges katarzis. A transzcendens és a földi találkozása. Jelenben sűrűsödik, a múlt, összessége és a jövő lehetősége. Hamerli célja kimerevíteni leképezni, ezt a katartikus mindent eldöntő pillanatot. Egyfajta kettősség él a festészetében, lassan két pólusra szakad majd újfent egyesűl. A figuralitás és az absztrakció kavarog benne. A tradicionális figurális olaj festészet és a modern újító technikák találkozása. Egyfelől megjelenik a véletlen automatizmus a gesztus festészet és a szándékos merev kimért előre eltervezett és felépített hagyományos festészeti nyelv. Állandó kutatás és megállapodás, harc és béke vibráció és nyugalom, fény és sötétség, homogenitás és heterogenitás, hatalmas amplitúdóval mozognak majd lecsillapodnak. Végül minden lecsendesedik és már csak a döghullámokból sejtjük, hogy itt valaha vihar volt. Valójában, pedig mindig is tudtuk, hogy a felhők felett mindig kék az ég.