Téveszme

Yuu Solk

Én más vagyok, mint a többi ember. A menő, a szép, az aranyos, a gazdag, a sikeres, a boldog, a gondtalan… a modernitás után született ember, aki pénzben és sikerben méri magát, sosem lát túl a felszínen. Lénye arra specializálódott, hogy a divatot kövesse, esetleg teremtse, viszont mással sosem foglalkozzon. A kiüresedett lelkű és szellemű lét az ő valódi természete, melyet külseje feltűnőségével leplez még önmaga előtt is. A Téveszme szerint, légy sikeres és gazdag, de csak materiális javakban és pénzben mérve, mert, ha ezeken túl látsz, akkor a saját középszerűséged talajába süppedsz, mintha az nem szilárd lenne, hanem mocsaras és úgy szippant be magába a depresszió, mint a fekete lyuk a csillagokat, ahol természetesen a világító égitest az egót szimbolizálja. A Téveszme egy külsőségekbe és sekély, felszínes világba történő menekülés, mely az egyén önismeretével járó munka és fájdalom előli menekülés reprezentációjának megtestesülése.