Lustaság

Yuu Solk

A világ össze is dőlhet felőlem… „Meg kellene mozdulni, de nem akarok, nem érdekel, ha… igazából bármi történhet, én ma nem teszek semmit, ma pihenek, mert megérdemlem.” – mondta és ismételte el az illető az év 365 napjának legtöbbjén, vagy akár egészén, és azt vette észre, hogy teste fáj, lelke fáj, értelme már sehol sincs a korábbi önmagához képest, de szelleme leépülését észre sem veszi, hiszen intellektuális mutatványok szükségek az ehhez hasonló önismereti bravúrokhoz számára. „Nem kötelező? Akkor nem teszem.” – az erőfeszítés teljes hiányának birtokában olyan súlyt növeszt magára, mely húzza a mindennapjait lelkileg és szellemileg egyaránt. A Lusta, akinek meg kell mondani, hogy mit tegyen, de abból is pusztán a muszájból cselekvés következik, mivel önmagától semmit sem tenne. Belekényelmesedve a mások által diktált világ szabályrendszereinek illozórikus biztonságérzetébe, a tanult nemcselekvés művészévé válik.