unknown pleasures/ ismeretlen örömök 1/30

Jambor-Mihalyi Monika

A szék, mint szinte állandó motívumjai a képeimnek sokat jelentett nekem, mióta második kislányom megszületett, azóta használom gyakran, utána ez felerősödött a karanténnal. Egyfajta káoszt látok legtöbbször magam előtt a felgyorsult világ és a rengeteg inger miatt. Ezt hatványozottan érzem kétgyermekes édesanyaként. Önmegvalósítás úgy, hogy közben a minőségi idő a családdal megmarad, ez nagy kihívás. Nálam a méltóságot, hatalmat, a társaságot, a gondolkodást és a családi légkört, mint stabil pontot jelentette maga a "szék". Ugyanebben az időszakban szintén jelentéssel bír/bírt az inaktivitás, passzivitás terén, de főleg, a karantén első részében a megfigyelést, befelé-figyelést szimbolizálva. Az "unknown pleasures/ismeretlen örömök" sorozat szintén erről szól. Megtalálni a négy fal között azt, ami előre visz nap, mint nap. Úgy, mint anya, úgy, mint művész. Kicsit úgy érzem tabu erről beszélni, holott hiszek benne nagyon, hogy ezt ki kell kommunikálni. Azt, hogy milyen apró örömök vannak az életben. Mint egy hálanapló. Ezek felelősek az én mentális szabadságomért. Sokszor a "szék" mint tárgy megszemélyesítés. nem magamat festem, hanem mintha én áttranszformáltam volna magam egy székké. :) Egyfajta inverz megszemélyesítés.