Támasz

Varannai Gyöngyvér

Ebben a festménysorozatban az emberi test és a korlát viszonyára fókuszálok. Képeimen a figurák arca és feje nem látható, megszűnnek konkrét "személyek" lenni: sokkal inkább fizikai testekké válnak, amelyekre erők hatnak – a gravitáció, a kapaszkodás ösztöne, a kockázatvállalás és a félelem. A szereplők bőre áttetsző, így a ruháikon keresztül felsejlik a szürreális háttér és maga a korlát, amelyen egyensúlyoznak, támaszkodnak. Ahogy a figurák vibráló, harsány ruhái, úgy a hátterek sem evilágiak (lávavörös patak, rózsaszín beton), ami a határok feszegetését, a kiszámíthatatlanságot és egyfajta "Senki földje" érzetet közvetít.  Ebben a lebegő, bizonytalan térben egyedül a korlátnak van valóságos, tapintható textúrája. A felragasztott anyagok (holoszalag, csomagolópapír) adják meg a kapaszkodó felületét, amely a fény hatására folyton változik, ezáltal mozgást és életet hozva a képbe. Ez a korlát a figurák számára az egyetlen biztos pont: a pihenés, a támaszkodás és a túlélés eszköze. A sorozat végső soron az önmagunkba vetett hitet jeleníti meg: hiába veszélyes és kiszámíthatatlan a minket körülvevő világ, ha bízunk a saját képességeinkben, megtarthatjuk az egyensúlyt a legbizonytalanabb helyzetekben is.