Summer reflection (trilógia)

zsoofitooth

Ebben a háromrészes festményben az életem sodrását akartam megragadni. Azt a belső és külső káoszt, amiben nap mint nap mozgunk. A színek és formák lüktetése, a vonalak kanyarulatai számomra azokat a döntéseket, elágazásokat jelképezik, amiket útközben meghozunk. Néha tudatosan, máskor ösztönösen, ahogy az élet magával visz. A bal oldalon még minden széttartónak tűnik, organikus és véletlenszerű, az útkeresés. A középső részben már elindul valami kapcsolat, egyfajta párbeszéd a formák között. Egyre több összekapcsolódás, egyre több érintés, egymásba fonódás, nyugalom jelenik meg. A harmadik, jobb oldali vászon számomra egyfajta kiteljesedés. A két kéz, egy időben, egymás felé mozdultunk. A kéz nemcsak találkozást jelent, hanem szövetséget is. Ez a festmény egy út: a káoszból az egység felé.