Művészetében a különböző felület- és anyagminőségek vizsgálata, az erősen komponált, szétszabdalt formavilág és az erőteljes, ellentétes színpárosítások váltak meghatározó elemekké. Az emberi test összetett szimbólumainak, gesztusainak kutatása egyetemi évei alatt vált „arctalan” képeinek központi motívumává. Műveit a különböző idősíkok összecsúsztatásának feszültsége, a több különálló vászondarabból összeillesztett komponálás, valamint a matt-fémes, sima-érdes felületek érzékeny egyensúlya jellemzi. Fő témáit a hiányállapotokból kiinduló kiszolgáltatott élethelyzetek, emberi kapcsolatok és nemi identitások megéléséből születő ellentétek vizsgálata alkotják. 2005 óta rendszeresen szerepel egyéni és csoportos kiállításokon itthon és külföldön egyaránt, több tárlattal volt jelen Londonban, valamint Müchenben is szerepelt.
