Aranykor

Papp Hajnal

A Fehér terek sorozat középpontjában az alvás intim állapota áll. Az alvó ember kiszolgáltatottsága olyan őszinte jelenlétet tár fel, amelyből hiányoznak a társas szerepek és az önreprezentáció gesztusai. Éppen ezért az alvó test látványa sajátos tapintatot kíván: egy idegen alvó arcát ösztönösen kerüljük, mintha tekintetünk már önmagában is átlépne egy személyes határt. A sorozat készítése során számomra is meghatározó felismerés volt, hogy az idősebb embereket ábrázoló képek erősebben hívták elő a nézőkben a leselkedés zavarát. Ez a reakció arra a hallgatólagos tabura mutat rá, amely az alvás intimitását övezi, és amely a néző tekintetét is etikai viszonnyá alakítja. A festmények következetesen egy felülről, letekintő perspektívából ábrázolják az alakokat. Ez a nézőpont a gyermekek szemlélése során megélt testi tapasztalatot idézi fel, miközben sajátos feszültséget teremt a gondoskodás, a távolság és a sebezhetőség érzete között.