Váncsa István hurkákkal kokettál a Vadak műtermében

drMáriás

Váncsa István, a legnagyobb magyar gasztronómus, ínyenc, életigenlő étel- és italtisztelő filozófus legalább annyit tud az evésről, mint Hrabal a sörről. Történt egyszer, hogy a francia Vadak bekéredzkedtek hozzá egy sötét téli éjszaka közepén, hogy megkérdezzék tőle, melyik az az étel, amelyik az ő festészetükhöz a legközelebb áll. Váncsa úr elgondolkodott, a szájába vett némi testes szekszárdi vörösbort, majd kibökte: - Amit a francia Vadak művelnek a vászonnal, az ugyanaz, ami a magyarok disznótoron a hússal, csak itt festmény helyett csodálatos hurkák jönnek a világra. Császárnőjük a véreshurka, ez a jó esetben csillogó, ropogó, omlós, isteni ízekkel csábító étek, amely szerencsétlenségére olykor úgy néz ki, mint egy szilveszter utáni széklet, amiért még több szeretetre, szimpátiára és megértésre van szüksége. De a májas, a hagymás, az almás és egyéb variációk is pont ugyanolyan jók! Egyék, s fessék egészséggel! A Vadak az isteni hurkákkal jóllaktak, amire sok-sok szekszárdi vöröset is folyattak, majd hálájuk jeléül megfestették Váncsa Istvánt, ahogy csodahurkáival kokettál.