NEW HORIZONS IV. 3.

Bognár Eszter - Szteeart

A festmény extra mély (4 cm ) fehér keretbe van foglalva. A NEW HORIZONS című kiállítás idén (2024) januárban volt látható New Yorkban az Artifact Projects kiállítótérben. A kiállításról a beszámolót az Arteryncy művészeti lap publikálta Reaching for the Horizon címmel. A kiállítás Budapesten is megvalósult, 2024 májusában a BBB KultPont és Közösségi Térben. „Bognár Eszter kiállítása az anyagiság hagyományos határain túllépő tájak és horizontok magával ragadó felfedezését kínálja. Epikus festményein keresztül a művész arra hívja a nézőket, hogy merüljenek el a hatalmas tájakban és a viharos égboltban, a meghitt mérhetetlenség szinte wagneri hangulatát teremtve. A festmények túlmutatnak a föld puszta ábrázolásán; a természetben rejlő szívósság, távolságtartás és fenségesség felidézésére szolgálnak. A festő ügyesen ragadja meg a föld és az ég lényegét, arra késztetve a nézőt, hogy elhelyezze magát ezen elemek tényszerűségében. Az élet mulandóságának transzformatív hangsúlyozása áthatja képi világát, az előtérbe helyezett, tisztán kivehető részleteken keresztül pedig a felfokozott tudatosság álomszerű állapotát kínálja. Bognár Eszter festményei impresszionista hangulatot árasztanak, egy odüsszeiára vagy drámai küldetésre emlékeztetnek, amelyben mindannyian részt veszünk. A művésznő megkérdőjelezi a konvencionális kereteket, és a psziché szinte halálközeli állapotát fejezi ki, ami megkülönbözteti munkáit. Festményeinek minden egyes horizontvonala saját elbeszéléssé válik, amely a kollektív utazásunkról szól, és azt követeli, hogy a földbe helyezzük magunkat, illetve, hogy a világ vastagságában megalapozzuk magunkat. Heidegger „föld” és „világ” filozófiai megkülönböztetéséből merítve ihletet, Bognár Eszter művészete a tágasság és az önelzárkózás közötti kölcsönhatást tárja fel. Festményei az ellentétek figyelemre méltó feszültségének megtestesítésével tartanak fenn minket, buja képeket kínálva a táguló kiterjedésekről, viharos, mégis lelkesítő égboltról és a semmibe vezető, hívogató utakról. Ez a feszültség tükrözi a föld és a világ kapcsolatában rejlő konfliktust és kölcsönös törődést. A művész látomásos művészete arra bátorít, hogy nézzünk szembe a veszéllyel, menjünk el a tapasztalatok legvégére, és kövessük az álmainkhoz vezető utat. A festmények Rilke bölcsességét testesítik meg, emlékeztetve minket arra, hogy a művészeti alkotások azoktól származnak, akik tovább mernek menni, személyesebbé és egyedibbé téve az életet.” – Rearching for the horizon - David Zimmerman, Arterynyc 2024.