Elhull az élet

SZNONO

A kép címe és témája Petőfi Sándor egyik versére utal. A művész visszaköszönő témájával, az emberi kapcsolatok mulandóságának vizsgálatával foglalkozik e munkájával is. Motívumai a hiány megélésének koncentrált eszközei. Múlt és jövő idősíkjainak összecsúszásával a jelenre irányul a figyelem. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne valósítsuk meg álmainkat, és ne hozzuk felszínre a mélyen gyökerező, kitörésre váró érzéseinket, melyeket a fa rostjaiba beleégetett, végeláthatatlan magasságba halmozott farakások szimbolizálnak. Férfi és nő kapcsolatának kimerevített pillanatképe a hinta mozgásának lendülete által eltávolodó kezek ujjainak egymás felé húzó érintkezésében összpontosul. Télire tartalékolni hasztalan, a levágott virág bomlásnak indul nemsoká, az üvegbe zárt idő minősége nem konzerválható.