CHANGING PERSPECTIVES / PERSPEKTÍVAVÁLTÁS

Gáspár Annamária

A lángoló növényzet között felsejlő emberalakok tehetetlenül várakoznak, vágyakoznak, valamilyen elképzelt, ideális helyzetre. A hibernáltság érzete a külső körülményekből fakadó, szorongással kísért tehetetlenségből születik, melyet a kivárás, a mozdulatlanság és a kétségbeesés követ. („Ennek nem így kellene lennie, de így van, és nem tudunk semmit sem tenni.”). Ez a kényszerített nyugalmi állapot a passzivitásba való elhajláshoz vezethet. Az ‘akasztott ember’-nek fejjel lefelé, fél lábbal fellógatott alakja szimbolizálja azt a világnézeti perspektívaváltást, amit helyzetünk más szemmel nézése jelenthet, és ami elvezethet a karakter által szimbolizált másfajta bölcsességhez. A műalkotás az alapvetően negatívnak hangzó állapotban rejlő ellentmondásos derűt tárja elénk.