Szikora Tamás

“Szikora Tamás első számú doboz-objektjével igen titokzatos körülmények között találkoztam: a művész Fegyvernek utcai műtermének padlásán, tekintettel arra, hogy a műteremlakásba már nem fért be. Addig csak az Óbudai Pincegalériában láttam ugyancsak dobozokat ábrázoló, régi oklevelek írástöredékeivel és viaszpecséteivel megtört, engem akkor Gérard Titus-Carmel módszerére emlékeztető finom rajzait. A rosszul világított padláson megelevenedett motívum, ez a kétméteres kartonpapír objekt olyan volt, mint egy sci-fi díszlet. Akkor rögtön felkértem Szikorát, állítsa ki ezt az egyébként elemeire szétszedhető installációt a hozzá tartozó rajzokkal a Sao Pauló-i Biennálén. Ez 1985-ben történt, sajnos az említett Biennálét egyikünk sem látta, csak közvetve értesültünk a rendezőségtől, hogy sikere volt a magyar anyagnak. Az eredményt a magyar közönség is láthatta a visegrádi Salamon-toronyban és a budapesti Bartók 32 Galériában. Szikora Tamás alkotókedvét felpezsdítette ez a feladat, és tovább “dobozolt”. Elkészített egy újabb, a korábbinál monumentálisabb objektet és a témát évek óta abbahagyott festészetére is kiterjesztette. Nyolc-tíz dobozkép szaladt ki pár hónap alatt a keze alól, súlyos, barnákat és feketéket variáló, a festés felszabadult örömét és fegyelmező gyötrelmét egyaránt sugalmazó kompozíciók. Mikor Frank János kollégámmal kint jártunk a műteremben megnézni a kész anyagot, ugyanazt a jóleső izgalmat éreztem, mint az első doboz láttán a padláson. Megint született valami jó dolog, a kiállításra való felkészülés pozitív emóciója Szikorát igényes és koncentrált munkára sarkallta.” Néray Katalin, 1987 ----------------------------------------------------------------------------- Szikora Tamás 1943-ban született Nyíregyházán. 1968-ban a leningrádi Kalinyin Műegyetem Kohómérnöki Karán diplomázott. 1970-76-ban a Képzőművészeti Főiskola növendékeként Fónyi Géza, Veres Sándor, Sarkantyú Simon tanítványa volt, 1977 és 1980 között Derkovits-ösztöndíjasként tevékenykedett. 1982-től 1991-ig az Esztergomi Tanítóképző Főiskola docense, 1985 és 1986 között az Iparművészeti Főiskola meghívott tanára. 1990-től a szentendrei Régi Művésztelep tagja, 1992-93-ban másfél évet töltött a párizsi Cité des Arts-ban a Pollock-Krasner Alapítvány támogatásával, 1992-től évente két hónapot dolgozott Párizsban, a Cité des Arts-ban. Korai munkái a lírai expresszionizmus körébe tartoznak, elsősorban Antoni Clavé hatását hordják magukon. 1982-től bontakozott ki egyéni arculata. Ceruzarajzokat készített, amelyeken először jelentek meg az illuzionisztikus téralkotással kapcsolatos kísérletei. Több réteg egymásra ragasztásával, a papír felületének felszaggatásával készültek új grafikái. 1994-ben rátalált művészetének fő motívumára, a dobozra. Fából, hungarocellből épített installációkat. Rajzain megjelent a kopott, pusztulásra ítélt, régi fiókok motívuma. A dobozobjektek után olajfestményeken is megjelent a téma. Szikora munkáin az elődök geometrikus térkísérleteit ötvözi a "talált tárgy" szubjektív perspektívájával. Színvilága kezdetben rendkívül komor volt, a feketék, barnák tónusváltozataiból épült fel, gyakran a fa természetes erezetét, kopásait is megfestette. A dobozkompozíciók, bár a szimbolikus gondolat sem idegen tőlük, elsősorban az illuzionisztikus megjelenítés és a látszat szabályosságú tér változataira épülnek. 1991-től a tér és a sík bonyolult játékát a különböző képformákkal és egyéni keretekkel tovább bonyolította. Színei kivilágosodtak, a sárga és a fehér is megjelent, de a nagy kompozíciókon továbbra is a fa természetes színe maradt az uralkodó. Nagy méretű, többrészes középkori és barokk oltárokra, ikonfalakra asszociáló művei a faalapra helyezett, plasztikus dobozformák és az illuzionisztikus térfestés együttes alkalmazásából születtek. A konstruktivista festményreliefek örökségét folytató művek után 1992-től a festőiség nagyobb szerepet játszik. A geometrikus motívumok között nagy levegős teret hagy. A mulandóságra utaló festésmód megbontja a geometrikus formák szilárdságát. 1998-tól a tér görbülete formálja a kiinduló doboz alakját. Szikora „talált tárgyához" időközönként régi írások, fényképek, könyvgerincek is társultak.