Závorszky

Závorszky-Simon Márton vagyok. 1988-ban születtem Budapesten. Művész lettem. Van Gogh életrajzát olvasva éreztem úgy, hogy nekem is szükségem van egy szavak nélküli kifejezési módra, az érzelmeim megélésére, expresszójára. Amit akkor még ösztönösen tettem, mára teljesen tudatosan művelem. A narratívák és konceptek korában érzelemalapú művészetet mutatok fel. Azért alkotok, mert szükségletemmé vált, hogy a bennem élő erős érzelmeket megmutassam, kiadjam, legyenek azok békések és szépek, vagy fájdalmasak és nehezek.
Manapság sok képzőművész kutat és a befogadók számára kapaszkodóként narratívákat gyárt – talán mert sokkal könnyebb megérteni valamit, mint érzelmekkel találkozni –, én viszont környezetkutatóként a művészetet a maga legtisztább formájában vagyok képes csak művelni, és hiszem, hogy az értelmezések idővel elkopnak, csak az marad egy alkotásból, amit az ember igazán és őszintén beletett.
Természettudományos végzettséggel agyam egyik felével csodálom, és lenyűgöz az élet, a biológia, a növények élettana, a klorofill, a sejtek felépítése és működése, de amikor művészként a természethez nyúlok és alkotásaimban közvetetten vagy közvetlenül felhasználom a növényeket, leginkább azt a szeretetet, nyugalmat és egyetemességet érzem, amit gyermekként a fűben fekve, a felhőket nézve, a virágokat vizsgálva éreztem.