A Godot Kortárs Művészeti Intézet online galériája
Kortárs magyar alkotó
Ács Kinga-Noémi
Erdélyi születésű alkotó vagyok, 2021-ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakirányán. Művészeti tevékenységem középpontjában a játék motívumok használata és átalakítása áll, amelyek tükrös felületekkel borított interaktív, multiszenzorális és installatív objektumok formájában testesülnek meg. Az interaktív játék szimbólumok kulcsfontosságú elemek a műalkotások létrehozásában, mivel lehetővé teszik a befogadó számára, hogy kapcsolatba lépjen az alkotásokkal, így aktív résztvevővé váljon az indukált játékban.
A tükör visszatérő motívum az objektekben, és szervesen összekapcsolódik az identitáskeresés és az önreflexió kérdéskörével. A mozaikszerű alkalmazás az önvizsgálat metaforájaként is szolgál, miközben interaktív kapcsolatot teremt. Megjelennek a hagyományok, amelyek az univerzálisan meghatározó közös tapasztalatokon és az interkulturális vonatkozásokon keresztül fejeződnek ki. Emellett a női viselkedésminták összetettségét vizsgálom, hogy megérthessem, hogyan alakítják a személyes tapasztalatok és a kulturális normák a szexualitás, az identitás és a feminizmus témáit, amelyek állandó elvárásokkal járnak. Emellett alkotási folyamataim során fontos szerepet kap a transznacionális jelleg, amelyen keresztül különböző kultúrák motívumrendszereinek összefonódása jelenik meg és ezek felhívják a figyelmet a sokféleség értékére.
A műtárgyak esztétikájukban és szimbolikájukban egyszerre fókuszálnak az egyének és a társadalom identitástudatának keresésére, a játszmákra, valamint arra, hogy hogyan alakulnak ki a kapcsolatok a minket körülvevő rendszerekben. A játék, mint ambivalens motívum, rámutat arra, hogy hogyan juthatunk el a játszmázás állapotból, amely hangsúlyozza a kiszolgáltatottságot, a játék, a boldogságkeresés pozitív és gondtalan folyamatain keresztül. A tükrös felületek kiemelik a saját reflexióval való kapcsolatteremtés lényegét, hiszen a tükör az egyetlen eszköz, amellyel valós kommunikációt folytathatunk önmagunkkal, miközben a környezetünk is visszatükröződik benne.
A tükör visszatérő motívum az objektekben, és szervesen összekapcsolódik az identitáskeresés és az önreflexió kérdéskörével. A mozaikszerű alkalmazás az önvizsgálat metaforájaként is szolgál, miközben interaktív kapcsolatot teremt. Megjelennek a hagyományok, amelyek az univerzálisan meghatározó közös tapasztalatokon és az interkulturális vonatkozásokon keresztül fejeződnek ki. Emellett a női viselkedésminták összetettségét vizsgálom, hogy megérthessem, hogyan alakítják a személyes tapasztalatok és a kulturális normák a szexualitás, az identitás és a feminizmus témáit, amelyek állandó elvárásokkal járnak. Emellett alkotási folyamataim során fontos szerepet kap a transznacionális jelleg, amelyen keresztül különböző kultúrák motívumrendszereinek összefonódása jelenik meg és ezek felhívják a figyelmet a sokféleség értékére.
A műtárgyak esztétikájukban és szimbolikájukban egyszerre fókuszálnak az egyének és a társadalom identitástudatának keresésére, a játszmákra, valamint arra, hogy hogyan alakulnak ki a kapcsolatok a minket körülvevő rendszerekben. A játék, mint ambivalens motívum, rámutat arra, hogy hogyan juthatunk el a játszmázás állapotból, amely hangsúlyozza a kiszolgáltatottságot, a játék, a boldogságkeresés pozitív és gondtalan folyamatain keresztül. A tükrös felületek kiemelik a saját reflexióval való kapcsolatteremtés lényegét, hiszen a tükör az egyetlen eszköz, amellyel valós kommunikációt folytathatunk önmagunkkal, miközben a környezetünk is visszatükröződik benne.
