Glitchshaman

Rövid önéletrajz és művészeti háttér

Szabó Dániel, azaz Glitchshaman 1997-ben született Győrben. A kreatív alkotás iránti érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott, művészeti tanulmányait a Győri Tánc és Képzőművészeti Iskolában kezdte, majd 2017 és 2023 között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanult szobrászat szakon. Egyetemi évei alatt fokozatosan a szobrászati gyakorlattól a képalkotás és a digitális vizuális formák felé fordult. Jelenleg Budapesten él és alkot.

Digitális munkái az elmúlt években többek között az Art Market Budapest, az Art Basel Miami Week online kiállítása és a FU:BAR Glitch Art Festival fubar2k22 online kiállítása keretében voltak láthatók. 2019-ben, még szobrászhallgatóként, részt vett a Godot Young Generation Art Fairen. A Glitch4ChaosMagick Biennále-sorozat alapító tagjaként és egyik szervezőjeként több alkalommal is részt vett a rendezvények létrehozásában. Képalkotói tevékenysége mellett VJ-ként klubokban és fesztiválokon is dolgozik, ahol a mozgókép, a fény és a tér kapcsolatával foglalkozik.


Művészi gyakorlat és szemlélet

Képalkotói gyakorlata az absztrakció, a technológia és az emberi érzékelés metszéspontjában bontakozik ki. A digitális képalkotás számára nem önmagában vett cél, hanem olyan vizuális nyelv, amelyben a technológia, a képzelet és az érzékelés kölcsönhatása alakítja a képet.

Kompozíciói nem előre rögzített elképzelések pontos megvalósításaként jönnek létre: algoritmikus folyamatok, kontrollált véletlenszerűség és intuitív alkotói döntések együttesen alakítják a képek fejlődését. A munkafolyamat során a váratlan eredmények gyakran új irányok kiindulópontjává válnak, így a digitális rendszer nem pusztán eszközként, hanem az alkotói folyamattal kölcsönhatásban lévő közegként is jelen van. A kép fokozatosan, egymásra épülő döntések és felfedezések során alakul ki.

A létrejövő kompozíciókban sűrű, rétegzett vizuális mezők, szimmetrikus struktúrák, fraktálszerű formák, intenzív színmezők és digitális torzulások jelennek meg. A rend és a káosz nem egymással szemben álló állapotokként, hanem egymást folyamatosan alakító minőségekként vannak jelen. A glitch ebben a gyakorlatban nem pusztán hibaként jelenik meg, hanem olyan lehetőségként, amelyen keresztül váratlan struktúrák és kapcsolatok bontakozhatnak ki.

A képek nyitott, asszociatív szerkezete a néző észlelését is bevonja a mű működésébe. A formák nem minden esetben adnak egyértelműen meghatározott jelentést: részben a befogadóban szerveződnek alakzattá és jelentéssé. A képek működése ezért gyakran emlékeztet a pareidolia jelenségére vagy egy Rorschach-teszt asszociatív logikájára. Arcok, lények, tájak vagy idegenszerű struktúrák tűnhetnek fel a vizuális zajból, miközben ugyanaz a kép különböző nézők számára eltérő asszociációkat hívhat elő.

Visszatérő témái az észlelés határterületei, valamint a közvetlenül nem tapasztalható világok elképzelésének lehetőségei. Inspirálják a tudomány spekulatív modelljei, a mitológia, a pszichológia, a különböző spirituális képzetek és a science fiction. Ezek nem kész világmagyarázatokként jelennek meg munkáiban, hanem olyan gondolati és képi kiindulópontokként, amelyek új formák és vizuális világok keresésére ösztönzik.

Munkái ebben az értelemben nem konkrét narratívák vagy egyértelmű megfejtések közvetítésére törekednek, hanem olyan vizuális terek létrehozására, amelyek képesek megállítani a figyelmet, rácsodálkozást kiváltani és teret adni az egyéni asszociációknak. A képek egyszerre működnek önálló absztrakt kompozícióként és olyan vizuális átjáróként, amelyekben a figyelem elmélyülésével új mintázatok és jelentések bontakozhatnak ki.

Számára egy munka akkor válik igazán befejezetté, amikor már nem kizárólag alkotóként képes szemlélni, hanem nézőként is elveszhet benne.