Viki Szabolcsi

Ezzel célom a személyiség belső, lelki megnyilvánulásainak ábrázolása. A festményeken látható modellek nem egyedül fizikai jelenlétükkel figyelhetők meg a vásznon, hanem az alkotási folyamat során törekszem a pillanatnyi lelki állapotuk megragadására is. Ezeket a rebbenésnyi pillanatokat próbálom minél érzékenyebben leképezni. Ehhez módszerként alkalmazom a motívum kiragadását eredeti kontextusából, majd új jelentést adva neki más értelmezést kap a képen belül. Ezt a módszert nápolyi tanulmányaim során figyelhettem meg részletesebben, amikor megismerkedtem az olasz ’80- as évek trasvanguardia festőinek munkásságával. A korábban meghatározott jelentéssel alkalmazott motívumok használata másfajta kontextusban, egyszerre kapcsolódva a tradícióhoz és aktuális, személyes értékeket adva nekik rávilágított, mennyire sokoldalúvá alakíthatja a festmény értelmezését. A képeim esetében a részletek kiemelésével, az arc motívumának felnagyításával helyezem pszichologizáló kompozíciókba az ezt alkotó elemeket, különböző lelkiállapotok létrehozásához. Azonban ezeknek a lelkiállapotoknak a hatásos megjelenítéséhez nem kizárólagosan az arcképet használom, hanem beemelek kiegészítő motívumokat. Ezek a motívumok lehetnek absztrakt, geometriai elemek, vagy ezektől eltérően figurális elemek, például növények és egyéb organikus motívumok, vagy a portré részletei, vagy teljes emberi alakok is. A célom ezzel a pszichologizáló ábrázolás hatásának elmélyítése és értelmezésének árnyaltabbá alakítása. Ezt nemcsak a motívumok hangulati kombinálásával / rétegezésével szeretném elérni, hanem a festmény terének rétegzésével / megváltoztatásával is. A háttérre lebegő, álomszerűen úszó elemek, mint az arc-részletek, absztrakt szín foltok, vagy a figurák a megfoghatatlan, egyedül az emlékezetben létező tényekre, érzelmekre. A munkásságomban fő kutatási szemponton ezeknek a hangulatoknak, emlékező megélésnek a megfigyelése és bemutatása a festményeken.