A Godot Kortárs Művészeti Intézet online galériája
Kortárs magyar alkotó
Csapó Dóra Gabriella
Csapó Dóra Gabriella vagyok, 2024-ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán.
Munkáimnak főszereplői az árnyékok, testetlen fragmentumai ezek az emberi Én zegzugos teljességének – elválaszthatatlan részei életünknek. Követnek bennünket, változnak, torzulnak, néha tükörképeink, máskor saját alakjaink elmozdult verziói.
Az árnyék a művészettörténetben is sokáig mellékes jelenség volt, mígnem fontos eszközévé vált a térbeli illúziókeltésnek, majd a létezés vizuális megfogalmazásának. Minden, ami földi és múlandó, vet árnyékot – ez a lét egyik alapvető tapasztalata.
Kiindulásom nemcsak képzőművészeti elemzésekből, hanem C. G. Jung árnyékszemélyiségről szóló elméletéből is táplálkozik. Jung szerint az árnyék Énünk sötét, ösztönös oldala, amelyet nem elnyomni, hanem tudatosítani kell. Az árnyékban azonban nemcsak démoni késztetések rejlenek, hanem minden elnyomott érzésünk, emlékünk, a személyiségünk elhallgatott részei – gyakran traumákból fakadóan.
A traumák feldolgozása hosszú és nehéz folyamat, különösen, ha nincs is tudomásunk róluk. Griselda Pollock szerint a trauma állandó hiányként működik: olyan forma nélküli árnyékként, amely váratlanul tör felszínre – szorongás, bánat, vagy épp akaratlanul feltörő emlékek képében. Nem reprezentálható, de megközelíthető, elmozdítható, és a művészet adhat neki valamilyen alakot.
Munkáimat elsőként saját testem leképezésével kezdtem. Az így létrejött torzított képek már nemcsak rólam szóltak, hanem általános emberi figurákká váltak – a közös, tudattalan tapasztalatok hordozóivá. Alkotásaim időtlen, névtelen árnyalakokat jelenítenek meg, akik mintha a múltból és a jövőből egyaránt érkeznének: egyszerre idézik fel a már megélt traumát, és jelzik a feldolgozás lehetséges útját.
Díjaim: 2025 Szabó Dezső Művészeti Ösztöndíj, 2023 ÚNKP, OMDK különdíj, MKE Innovációs és Tudásközpont Ösztöndíja
Munkáimnak főszereplői az árnyékok, testetlen fragmentumai ezek az emberi Én zegzugos teljességének – elválaszthatatlan részei életünknek. Követnek bennünket, változnak, torzulnak, néha tükörképeink, máskor saját alakjaink elmozdult verziói.
Az árnyék a művészettörténetben is sokáig mellékes jelenség volt, mígnem fontos eszközévé vált a térbeli illúziókeltésnek, majd a létezés vizuális megfogalmazásának. Minden, ami földi és múlandó, vet árnyékot – ez a lét egyik alapvető tapasztalata.
Kiindulásom nemcsak képzőművészeti elemzésekből, hanem C. G. Jung árnyékszemélyiségről szóló elméletéből is táplálkozik. Jung szerint az árnyék Énünk sötét, ösztönös oldala, amelyet nem elnyomni, hanem tudatosítani kell. Az árnyékban azonban nemcsak démoni késztetések rejlenek, hanem minden elnyomott érzésünk, emlékünk, a személyiségünk elhallgatott részei – gyakran traumákból fakadóan.
A traumák feldolgozása hosszú és nehéz folyamat, különösen, ha nincs is tudomásunk róluk. Griselda Pollock szerint a trauma állandó hiányként működik: olyan forma nélküli árnyékként, amely váratlanul tör felszínre – szorongás, bánat, vagy épp akaratlanul feltörő emlékek képében. Nem reprezentálható, de megközelíthető, elmozdítható, és a művészet adhat neki valamilyen alakot.
Munkáimat elsőként saját testem leképezésével kezdtem. Az így létrejött torzított képek már nemcsak rólam szóltak, hanem általános emberi figurákká váltak – a közös, tudattalan tapasztalatok hordozóivá. Alkotásaim időtlen, névtelen árnyalakokat jelenítenek meg, akik mintha a múltból és a jövőből egyaránt érkeznének: egyszerre idézik fel a már megélt traumát, és jelzik a feldolgozás lehetséges útját.
Díjaim: 2025 Szabó Dezső Művészeti Ösztöndíj, 2023 ÚNKP, OMDK különdíj, MKE Innovációs és Tudásközpont Ösztöndíja
