Sárosi Mátyás Zsolt

pályázatán, a szintén Teravarna Galéria által szervezett 2. Természet megmérettetésen elnyerte a Tehetség-díjat, utána pedig II. díjat kapott az Észak-Karolínai Art-Collide Beautiful/Grotesque pályázaton. Sárosi Mátyás Zsolt 1985-ben született Erdély kisvárosában, Kézdivásárhelyen. A kolozsvári Ion Andreescu Művészeti és Design Egyetemen grafika szakán diplomázott, majd hazatért szülővárosába. Rendszeresen kiállít Erdélyben, meghívást kapott Magyarországra, Hollandiába. 2015-ben a II. Székelyföldi Grafikai Biennále különdíját nyerte el, 2020-ban a Magyarság Háza bemutatta virtuális tárlatát, majd kiállított a budapesti Kárpát-haza Galériában. Kísérletezett multimédiával, képregénnyel, hosszabb ideig nagyméretű akril festményeket készített. Mindez a kísérletezgetés visszavezette a kézzel rajzolt, hagyományos képzőművészethez, leginkább a grafikához. A természet komplexitásához hasonló bonyolult, nagyméretű grafikákkal foglalkozik. A élő környezet látványa, élménye utólag lebomlik és újjászületik elvont képi világában, hasonlóan ahhoz, ahogy a természeti pusztulás és újjászületés folyamata is feltételezi egymást. Kaotikusnak tűnő kompozíciói mélyén a természettel egyensúlyban lévő emberi lét keresése rejlik. A nagy méretű papírt pont fordított indulattal támadja le, nem nagylélegzetű, szellős kompozíciókra, tágas karmozdulatokra vágyik, hanem minél apróbb, a miniatűrökre jellemző kimunkáltsággal telíti csordultig. Néha egy hónapig is eltart amíg kitölt egy oldalt. Rajzai hosszú ideig böngészhetők, elkalandozhat rajta a szem és az elme. Az összkép bonyolult, és itt a természettől tanul: minél közelebbről nézünk egy formációt, annál komplexebb az, összetevőiben is felfedezhető a miniatűr burjánzás, és ahogy egyre jobban felbontjuk, és közelebb kerülünk a szerves, majd szervetlen szerkezetéhez - magához az anyaghoz végül - nem lesz egyszerűbb, hanem ellenkezőleg, egyre bonyolultabb minden közelebb lépésnél. Egy ilyen grafikában, melynek kompozíciója gyakran szimmetrikus, mikroszkóp alatt vizsgálhatják a nézők nem a megszokott élő vagy élettelen anyagot, hanem Sárosi saját teremtéséből származó absztrakt, biomechanikus világot. Ezekkel a rajzokkal a gyökereit is keresi, és a miértjét annak a szürrealista kifejezésmódnak mely végigkíséri munkásságát. Szakmai alázattal, a hagyományos tollrajz technikájával a kortárs életérzést ábrázolja.