A Godot Kortárs Művészeti Intézet online galériája
Kortárs magyar alkotó
robotok orsi
Közel másfél évtizede kezdtem pályafutásom a Kék Pont ártalomcsökkentő programjaiban, majd a józsefvárosi tűcsereprogram bezárása után kis idő múlva az Altalapnál folytattam tűosztogató tevékenységemet.
Szívügyem a társadalmilag sérülékeny csoportokkal való munka, illetve azokkal, akik az ellátórendszerekből kiszorultak, marginalizálódtak. Fontos számomra, hogy munkámat az ügyfelek emberi jogainak és méltóságának maximális tiszteletben tartásával végezzem, ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy megkapják azt a támogatást és szolgáltatást, amire leginkább szükségük van.
2019 óta a Twist Olivér Alapítvány férfi átmeneti szállóján dolgozom esetkezelő szociális munkásként.
A szociális munka mellett más zsírosan jövedelmező időtöltésem a művészet, korábban a painttel való rajzolás, különös tekintettel derék magyar politikusok óriás lajhárok általi elrablására.
2012-ban fedeztem fel a paint nevű gagyi, ám szívemhez mégiscsak egyre közelebb álló programot, mely kezdetben vicces időtöltésnek, a gyerekkorba való újbóli belesüppedésnek lett az eszköze, később viszont egyre jobban kikristályosodott, hogy mennyi mindenre is lehet használni ezt az egyszerű kis eszközt. Egyrészt a szocmunka melleti relaxációban is segített, másrészt az egyre szürreálisabb-idővel siralmasabb-politikai/társadalmi helyzet miatt érzett frusztrációim szelepévé is vált.
Az ilyen formában kifejezett képi és képregényes világomat és fantáziáimat a tumblr-re posztolva kezdtem el egyre több emberhez eljutni, újságírók kezdték el használni illusztrációimat a cikkeikhez, végül 2013-ban a Gólya nevű szórakozóhelyen lett kiállításom, melynek a nyomtatási költségeit a tumblr és facebook népe dobta nekem össze pár óra alatt.
Később felkérésre Mondik Noémivel közösen szerveződött egy kiállítás 2014 végén a Godot Galériában, a kiállítás után pedig az Élet és Irodalom egyik számában a cikkeket a mi képinkkel illusztrálták.
2015 márciusában az Írók Boltjában adománygyűjtés céljából értékesítődtek a képeim tartós élelmiszerekért cserébe.
Az aktuálpolitika lajhárokkal való elárasztásán túl egy másik irány is domináns nálam úgy vettem észre, ez pedig a 80-as 90-es évek magyar underground zenéinek-zeneszövegeinek hatására fejemben megjelenő képi világ megrajzolása.
2017-ben az egyik képem kiállításra került az ARC-on.
2021-ben a Kronoszinklasztikus Infundibulum nevű zenekar felkérésére lemezborítót terveztem és festettem a készülő új lemezükhöz.
Szintén ebben az évben a DAAD fesztivál művészeti pályázatán beválasztották 4 képemet, így más alkotókkal együtt kiállíthattam a Miradorban.
2026 tavaszán megjelent a Meztelen erdő című verseskötet, amit kedves barátnőm, Bolla Ágnes írt, benne a versek és a festményeim párban léteznek, tűnnek el, majd bukkannak újra elő a rengetegből. A verseskötet az Írók Boltjában debütált.
Néhány éve a paintet felcseréltem akvarellre. Most igazi festékkel és ecsettel akvarell papírra dolgozom és nagyon szeretem, munkáimból nyomatokat készítek. A fentieken túl a mesék és a képzelet eszközeivel jelenítem meg a gyakran szürreális, számomra ilyen formán legkönnyebben feldolgozható belső és külső világot.
Szívügyem a társadalmilag sérülékeny csoportokkal való munka, illetve azokkal, akik az ellátórendszerekből kiszorultak, marginalizálódtak. Fontos számomra, hogy munkámat az ügyfelek emberi jogainak és méltóságának maximális tiszteletben tartásával végezzem, ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy megkapják azt a támogatást és szolgáltatást, amire leginkább szükségük van.
2019 óta a Twist Olivér Alapítvány férfi átmeneti szállóján dolgozom esetkezelő szociális munkásként.
A szociális munka mellett más zsírosan jövedelmező időtöltésem a művészet, korábban a painttel való rajzolás, különös tekintettel derék magyar politikusok óriás lajhárok általi elrablására.
2012-ban fedeztem fel a paint nevű gagyi, ám szívemhez mégiscsak egyre közelebb álló programot, mely kezdetben vicces időtöltésnek, a gyerekkorba való újbóli belesüppedésnek lett az eszköze, később viszont egyre jobban kikristályosodott, hogy mennyi mindenre is lehet használni ezt az egyszerű kis eszközt. Egyrészt a szocmunka melleti relaxációban is segített, másrészt az egyre szürreálisabb-idővel siralmasabb-politikai/társadalmi helyzet miatt érzett frusztrációim szelepévé is vált.
Az ilyen formában kifejezett képi és képregényes világomat és fantáziáimat a tumblr-re posztolva kezdtem el egyre több emberhez eljutni, újságírók kezdték el használni illusztrációimat a cikkeikhez, végül 2013-ban a Gólya nevű szórakozóhelyen lett kiállításom, melynek a nyomtatási költségeit a tumblr és facebook népe dobta nekem össze pár óra alatt.
Később felkérésre Mondik Noémivel közösen szerveződött egy kiállítás 2014 végén a Godot Galériában, a kiállítás után pedig az Élet és Irodalom egyik számában a cikkeket a mi képinkkel illusztrálták.
2015 márciusában az Írók Boltjában adománygyűjtés céljából értékesítődtek a képeim tartós élelmiszerekért cserébe.
Az aktuálpolitika lajhárokkal való elárasztásán túl egy másik irány is domináns nálam úgy vettem észre, ez pedig a 80-as 90-es évek magyar underground zenéinek-zeneszövegeinek hatására fejemben megjelenő képi világ megrajzolása.
2017-ben az egyik képem kiállításra került az ARC-on.
2021-ben a Kronoszinklasztikus Infundibulum nevű zenekar felkérésére lemezborítót terveztem és festettem a készülő új lemezükhöz.
Szintén ebben az évben a DAAD fesztivál művészeti pályázatán beválasztották 4 képemet, így más alkotókkal együtt kiállíthattam a Miradorban.
2026 tavaszán megjelent a Meztelen erdő című verseskötet, amit kedves barátnőm, Bolla Ágnes írt, benne a versek és a festményeim párban léteznek, tűnnek el, majd bukkannak újra elő a rengetegből. A verseskötet az Írók Boltjában debütált.
Néhány éve a paintet felcseréltem akvarellre. Most igazi festékkel és ecsettel akvarell papírra dolgozom és nagyon szeretem, munkáimból nyomatokat készítek. A fentieken túl a mesék és a képzelet eszközeivel jelenítem meg a gyakran szürreális, számomra ilyen formán legkönnyebben feldolgozható belső és külső világot.
