Karády Katalin Erward Hooper műtermében

drMáriás

Apám jól hegedült, főleg komolyzenét, még jobban énekelt, népdalokat és slágereket, de a legjobban táncolt, keringőt, foxtrottot és szteppet, amivel később meghódította jazz-zongorista és komolyzene-rajongó anyámat, aki ugyancsak jól táncolt és énekelt. Ha nézeteik olykor különböztek is, s megtörtént, hogy eltört egy-két tányér, egy dolog mindig kibékítette őket: feltettek egy lemezt, s nyomban táncra perdültek. Közös kedvencük Karády Katalin volt. Karády Katalint 1944. április 18-án a szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo. Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték. De ő szörnyű egyéni sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől, akiket a háború végéig saját lakásán gondozott. 1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. Graz, Salzburg, Svájc, Brüsszel, São Pauló után érkezett New Yorkba, ahol letelepedve egy kalapszalont vezetett. Visszavonultan élt, s „merengett a múltak ütemén”, akár Edward Hopper amerikai festő alakjai.