Bencs Dániel

Festményeim leginkább vázlataimból indulnak ki, melyeket látvány után készitek. Számomra fontos a képeimen szereplő motívumokhoz fűződő személyes kapcsolat. Úgy vélem, hogy egy sör lerajzolásának ”sikeréhez” például hozzájárul, ha közben iszom is belőle. Ennek szellemében gyűjtöm motívumaimat, melyek megörökítése egyben rákérdezés is azok valós voltára. Később a kép sokszor valóságosabbnak tűnik, mint a helyzet ami szülte. Festés közben, lényegében ezen vázlataimat variálom, dolgozom fel. Munkáim jelenleg két fő gondolati szálon futnak, melyek gyakran keresztezik egymást.
Egyrészt az ismétlés, és annak különböző megnyilvánulásai foglalkoztatnak. Főleg motívumaim sokszorosítása, rendszerbe szervezése érdekel, melyet a képeken megjelenő textilek gyári mintázatára való rímelésnek is tekinthetünk. Mi történik egy virággal, ha bizonyos geometrikai struktúráknak alárendelve, az ornamentikák kedvelt ritmusaira táncol saját tükörképeivel? A formai szigort megtörik a mintázatból hiányzó, vagy nem odaillő elemek. Ők akár az önálló gondolkodás, a szabadság szimbólumainak is tekinthetőek.
Érdeklődési köröm fontos tárgya az ismétlődésre idomulás által elérhető transz-állapot lehetősége. A mantrák ismétlése, a szakrális geometria, valamint a monoton zene által végbemenő átlényegülés szerintem a végtelenbe mártózásként is értelmezhető. Ugyanakkor a téma profánabb aspektusait (tömegtermelés, divat, viselkedési sablonok) is szem előtt tartom. Újabban festett kerámiákat is készitek , hogy motívumaim térbe lépjenek, valamint egy tárgy díszítőelemeivé válhassanak. Egy vázát körülölelő minta a “határtalan” csapdába ejtésére tett kisérletnek is tekinthető. A motívum önmagába menetel. Mindez mégis kevésbé bizsergeti agyunkat mint egy sík felületet beborító struktúra. Úgy vélem, hogy egy fekete-fehér csíkos felület azért válthat ki egyfajta zavarodottságot, mert egy megválaszolhatatlan kérdést tesz fel. Fehér csíkokat látunk fekete háttéren vagy fordítva? Ezt a térbeli talányt a bonyolultabb mintázatok is magukban hordozzák.
A másik irány, amerre előszeretettel tapogatózom, az írás és a kép kapcsolata. Ezen az úton haladva elsősorban a motívumaim írasjelekké alakítása foglalkoztat. Ennek érdekében olyan kompozíciókat hozok létre, melyek egy írott szöveg elrendezését tükrözik. Ily módon válik egy korall, egy számunkra ismeretlen nyelv kifejezőeszközévé. Mivel nem tudjuk kiejteni, azaz nem társul hozzá hang, csak képként hat. Ezzel kapcsolatban fontos forrásként tekintek a graffitikre, hieroglifákra, valamint az Ázsiában látott reklámáradatra, amely ellen rendkívül hatásos védelmem volt. A nyelvi ismeretek hiánya absztrakt képélménnyé változtathatja a felesleges információáradatot.