A Godot Kortárs Művészeti Intézet online galériája
Kortárs magyar alkotó
Dezső Ágnes
Dezső Ágnes vagyok, 26 éves, és idén végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékén. Egyetemi éveim alatt lehetőségem nyílt számos kiállításon részt venni, többek között a Besztercebányai Vasöntő Művésztelep (2023, MKE Parthenón-fríz Terem), a Hommage à Barcsay Jenő (2024, MKE Barcsay Terem), az EÖTVÖS10 – KÖZÖS TÖBBSZÖRÖS ÚJRATÖLTVE (2025, Eötvös 10 Művelődési Ház) és az Aluminimum – A szürke ötven árnyalata (2026, MKE Parthenón-fríz Terem) című kiállításokon, illetve két kompozícióm jelenleg is megtekinthető a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben.
Szobraimat gyakorta polisztirolból, anyagelvétellel formálom meg, amelyeket aztán különböző fémekbe ültetek át, általában vasba vagy alumíniumba. Ezek a munkáim szándékosan az őskori idolokra, illetve különböző természeti népek totemisztikus emberábrázolásaira emlékeztetnek, egy progresszív fordulattal: a polisztirol buborékos felületét láthatóvá teszem, így az anyagválasztás által kapcsolom figuráimat modern, mindennapi életünkhöz. Munkáimmal azt a meggyőződésemet kívánom kifejezésre juttatni, hogy a művészetben nincs fejlődés, csupán hullámzó változás, és az ember minden civilizációs változás ellenére alapvetően ugyanolyan, mint amilyen valaha volt. Szobraim a modern világ részvétlen magányát, az ember kapcsolódni vágyását és a közösség erejét tematizálják.
Szobraimat gyakorta polisztirolból, anyagelvétellel formálom meg, amelyeket aztán különböző fémekbe ültetek át, általában vasba vagy alumíniumba. Ezek a munkáim szándékosan az őskori idolokra, illetve különböző természeti népek totemisztikus emberábrázolásaira emlékeztetnek, egy progresszív fordulattal: a polisztirol buborékos felületét láthatóvá teszem, így az anyagválasztás által kapcsolom figuráimat modern, mindennapi életünkhöz. Munkáimmal azt a meggyőződésemet kívánom kifejezésre juttatni, hogy a művészetben nincs fejlődés, csupán hullámzó változás, és az ember minden civilizációs változás ellenére alapvetően ugyanolyan, mint amilyen valaha volt. Szobraim a modern világ részvétlen magányát, az ember kapcsolódni vágyását és a közösség erejét tematizálják.
