A Godot Kortárs Művészeti Intézet online galériája
Kortárs magyar alkotó
Szabó Attila
Szabó Attila - Grafikus, Illusztrátor
KIállítások: Blue Orange Communication-Art expo
11 évvel ezelőtt jelentem meg előszőr alkotásaimmal a nyilvánosság elött.
Rengeteg szélsőséges kiritkát kaptam a témákkal kapcsolatban hazai vizeken.
Az akkori kiállításon megjelent külföldi érdeklődők, egyöntetűen úgy fogalmaztak, hogy ebben az országban egyelőre nincs meg a nyitottság erre az irányra.
„Várj, amig kihal egy generáció!” – tisztán emlékszem erre az elkeserítő tanácsra.
Néhány európai galéria érdeklődött a munkáim iránt, de a szerződések egyoldalúsága miatt nem vállaltam a kockázatot.
Idővel a festészetet háttérbe szorította a mindennapi munkám és mivel eladások adódtak amolyan véletlenszerű „rám találás” végett, gondoltam nincs mit elsietni.
Viszont az elmúlt három évben valami megváltozott, jött pár megkeresés, telefonhívás és ahogy az egyik galéria tulajdonos fogalmazott:
Ez az irány most ért be, most lesz itt az ideje!
Kiváncsi vagyok, vajon igaza volt-e.
A művészet számomra az elgondolkodtatás és a történetmesélés eszköze.
A festék hatalmas lehetőséget rejt magában a gondolatok és a nem létező perspektívák bemutatására, lehetővé téve számunkra, hogy a fotózás vizuális korlátain túl is alkossunk.
Munkáim alapvetően két téma köré csoportosulnak:
Míg egyes képek megszokott élethelyzeteket mutatnak be szokatlan értelmezésben, addig más alkotások hétköznapi problémákat (olykor mentális problémákat) ábrázolnak nem éppen hétköznapi körülmények között.
Néhány darab komoly témákat feszeget, de élénk színpalettájuk segít tompítani az ábrázolt feszültségen, sőt egyes esetekben egészen humoros perspektívába helyezi a jelenetet.
A szarkasztikus, cinikus és időnként groteszk kompozíciók segítenek felismerni a savanyú háttértörténetben rejlő komikumot is.
KIállítások: Blue Orange Communication-Art expo
11 évvel ezelőtt jelentem meg előszőr alkotásaimmal a nyilvánosság elött.
Rengeteg szélsőséges kiritkát kaptam a témákkal kapcsolatban hazai vizeken.
Az akkori kiállításon megjelent külföldi érdeklődők, egyöntetűen úgy fogalmaztak, hogy ebben az országban egyelőre nincs meg a nyitottság erre az irányra.
„Várj, amig kihal egy generáció!” – tisztán emlékszem erre az elkeserítő tanácsra.
Néhány európai galéria érdeklődött a munkáim iránt, de a szerződések egyoldalúsága miatt nem vállaltam a kockázatot.
Idővel a festészetet háttérbe szorította a mindennapi munkám és mivel eladások adódtak amolyan véletlenszerű „rám találás” végett, gondoltam nincs mit elsietni.
Viszont az elmúlt három évben valami megváltozott, jött pár megkeresés, telefonhívás és ahogy az egyik galéria tulajdonos fogalmazott:
Ez az irány most ért be, most lesz itt az ideje!
Kiváncsi vagyok, vajon igaza volt-e.
A művészet számomra az elgondolkodtatás és a történetmesélés eszköze.
A festék hatalmas lehetőséget rejt magában a gondolatok és a nem létező perspektívák bemutatására, lehetővé téve számunkra, hogy a fotózás vizuális korlátain túl is alkossunk.
Munkáim alapvetően két téma köré csoportosulnak:
Míg egyes képek megszokott élethelyzeteket mutatnak be szokatlan értelmezésben, addig más alkotások hétköznapi problémákat (olykor mentális problémákat) ábrázolnak nem éppen hétköznapi körülmények között.
Néhány darab komoly témákat feszeget, de élénk színpalettájuk segít tompítani az ábrázolt feszültségen, sőt egyes esetekben egészen humoros perspektívába helyezi a jelenetet.
A szarkasztikus, cinikus és időnként groteszk kompozíciók segítenek felismerni a savanyú háttértörténetben rejlő komikumot is.
