Hegedűs Alexandra

Eleinte a világ megfigyelése és leképezése, később pedig a legkülönbözőbb anyagok
és technikák felhasználása érdekelt. Ezzel párhuzamosan a művészet és az emberi észlelés kapcsolata
kezdett foglalkoztatni. A látáselmélet és vizuálpszichológia terén szerzett ismereteimet a technikai
kísérletezéseimmel ötvözve olyan műveket alkottam, melyeknek célja, hogy kihívás elé állítsák a nézőt.
2017-től fokozatosan elhagytam a figuratív festészetet, és olyan absztrakt műveket készítettem, melyek
jórészt a szokatlanabb anyagok és a különféle technikák széles skálájának ötvözésével való
kísérletezésről, egyfajta technikai burjánzásról szóltak.
2021 végén leredukáltam a technikai eszközeimet, és a figyelmem újra a vizuális észlelés és az absztrakt
festészet mibenlétének kérdései felé fordult. Újabb képeim főszereplőjének a festészet klasszikus
értelemben vett építőelemét, az ecsetvonást választottam. A felnagyított ecsetvonásokat egyszerű
kompozíciókba tömörítem, melyek lehetőséget adnak nem csak a színek kölcsönhatásának, de a
felfestett forma és a hordozó (vászon) formája közti párbeszéd vizsgálatára. A műveim fő témája
azonban egy paradoxont boncolgató illúzió; az ecsetvonások nem is ecsetvonások, és a látszólagos
expresszív gesztusok helyett gondosan előkészített, részletes és időigényes munkával készülnek. A
tervezéshez bedigitalizált ecsetvonásokat használok, amiket beméretezés után kinyomtatok, és pengével
stencilt készítek belőlük. A képeim akrilfesték, festékspray és a stencilek alkalmazásával készülnek.
Korábbi technikai kísérletezéseimből megtartottam azt a speciális lakk-ragasztó-festék keveréket, mely
különös felületű, vastag, mégis áttetsző rétegek létrehozására alkalmas. A “legfelső ecsetvonást”
rendszerint ezzel az anyaggal készítem, egyfajta hangsúlyt adva a képen megjelenő formának.
Ezen metódus eredményeképp a képeim az absztrakt festészet hagyományos – többek között
létrehozásuk attitűdbeli különbségei szerint elkülönülő – fajtái (pl. geometrikus absztrakció és absztrakt
expresszionizmus) közötti határokat törik át.
Esetenként az ecsetvonások olyan formákban jelennek meg, melyek egy-egy egyezményes vizuális jelet
idéznek meg (pl. X, =, Ø, II, ~). Ezek a művek a vizuálpszichológia és a vizuális kommunikáció, a vizuális
prekoncepciók iránti érdeklődésemet tükrözik. Vagyis hogy mi befolyásolhatja, hogy a nézőnek mit
jelent, amit lát?
Egy mű esetében a jelentést befolyásoló elem lehet a cím is, én azonban szeretnék a nézőimnek teret
hagyni a szabad asszociációra. Így a festményeim többségét nem látom el valódi címmel, csak kóddal.