Barbara Szlávik

Festészetében főként az érzékeltetés és annak folyamatai, illetve a befogadó fél érzékelési tartományának manipulálása foglalkoztatja. Lényegében olyan vizuális nyelvet hoz létre, amely megköveteli a nézőtől a fókuszváltást a kép élvezetéért cserébe. Az apró színbeli vagy formabeli különbségek csak akkor válnak láthatóvá, ha azok a figyelem központjába kerülnek. Ugyanígy igaz ez a képen belüli kontextusokra. Függően attól, hogy mennyi figyelmet vagy időt szán az ember valamilyen részlet megfigyelésére, annál jobban bontakozik ki figyelmének tárgya, és teremt új értelmezési síkokat önmagának. Éppen ezért ez a differencia relatív, leginkább a kép által megszabott határok és a néző figyelmének közös jelenlététből adódik. Munkáiban folyamatosan jelen van az érzékelés pereméig kitolt látható és nem látható különbségek szín és formabeli megjelenítése, amely a néző személyes kontemplatív megfigyelésének spektrumát tágítja.